1. rész ~ Az élet turpisságai

"Vannak véletlenek, vagy nincsenek? És ha mégis lennének, miért pont Velünk történnek? Mindennek van oka... Mindennek."

- Diana, Diana! - keltegetett kora reggel édesanyám. Finoman simogatta vállaimat. - Kelj már fel!
- Ne, még ne. - durcisan a fejemre húztam a takarót, ezzel eltolva kezeit.
- Diana, 7:30 van, és 7:45-kor csöngetnek. Elkésel! - beszélt kicsit hangosabban, és lehúzta rólam a takarót.
- Elkések? Hon... - dermedtem le. - Jajj ne.
Kipattantam az ágyból, és a szekrényemhez futottam.
- Én szóltam. - mosolyogva nézte, ahogy össze-vissza szaladgálok.
- Elfelejtettem, egész este a cikken dolgoztam, nem is tudtam, hogy ma iskola. - kidobáltam néhány ruhát az ágyra, és sietősen fel is kaptam magamra.
- Nyár óta dolgozol a szerkesztőségben, azóta vagy csak ott vagy, vagy csak itt kuksolsz a szobádban. Nem mész sehova. - szólt anyám, már mondhatni aggódó hangon.
- Tudok dönteni, tizenhét éves vagyok. El akarom végezni a sulit, de már most építeni akarom újságírói pályámat. - leültem a tükör elé, és megfésültem szép hosszú, barna hajam.
Nem szerettem összefogva, de néha muszáj volt, mivel én és a barátnőm, Amber vagyunk a pom-pom csapat kapitányai. Ennek egyik rossz oldala ez a borzalmas összefogott haj volt, a másik pedig az, hogy a focicsapat kapitánya Nate Zylka, aki az exem. Most nyáron lett volna harmadik éve, hogy együtt vagyunk, de sajnos vége lett, mivel megcsalt. Nem is voltam ezen felháborodva, mert ezzel rájöttem, hogy ez csak baráti szeretet. Nekem csak egy szerelmem van, és ez az írás, más talán nem is kell. Vagy talán mégis...?
- Hallo, igyekezz már. - zökkentett ki anyám mély gondolatmenetemből.
Magamhoz kaptam a szinte üres táskámat, és megindultam az iskolába.
Mikorra beértem, néhányan már a teremben ültek. Valaki a padon, valaki pedig csak állt. Volt aki még táncolt is. Hogy van valakinek ennyi energiája hétfőn kora reggel?!
Leültem a székemre, ekkor pedig épp becsöngettek.
- Mint mondtam, három csomag. Három! El ne cseszd megint. - hallottam Amber hangját, aki épp két lány kíséretében érkezett a terembe, majd ült le mellém.
- Feszült vagy? - mosolyogtam rá.
- Jóhogy! - csattant fel. - Harmadikos vagyok, tudod ez mit jelent?! Sok helyes végzős srácot, és bulikat, bulikat! Én tartom meg a suli-avató ünnepséget, ez a két liba meg még annyit se tud megjegyezni, hogy három csomag. Nagy rajtam a felelősség.
- Amber, minden évben te rendezed, mi más? - értetlenkedtem.
- Nem tudom. Csak... más. - vonta meg vállát.
- Szőkeséged sugárzik. - nyomtam puszit az arcára, és ezen elmosolyodott.
Tizenhét éve a legjobb barátnőm, mindig megmondtuk egymásnak az igazat.
Később megjelent a tanár -akit amúgy mindenki utál- és ki kellett bírnunk vele egész négy órát, plusz két történelmet. Mondhatom, jó első nap. De végül nem találkoztam Nate-el, nem jött be.
- Nem tudod mi van Nate-el? - kérdezősködtem hazafele sétálva Ambertől.
- Vagy nyaral még, vagy csak egy friss tini cica az ágyában tartja fogjul, és nem hiszem, hogy ellenére lenne. - rám se nézett, csak a vállát vonogatta.
- Én exem, jófiú, Nateről beszéltem. - álltam meg előtte.
- Én is. Mióta elhagytad, kidobtad, elég nagy változáson ment át. Jófiú Nate, Ágyas Nate lett. - felelte közömbösen.
Tényleg ennyi mindenről lemaradtam a nyáron?! Ezt nem tudtam elhinni, Nate mindig rendes, kedves srác volt. Nem lehetett ilyen, főleg nem Miattam. Hazakísértem Ambert, majd a szerkesztőségbe mentem. Leadtam egy új anyagot, majd a főszerkesztő úr magához hivatott.
- Diana Black. Te vagy a legjobb fiatalkorú író, körülbelül egész Londonban. Szeretném, ha megírnál egy nagyon fontos cikket. - elém dobott három újságot. - Róla kellene írni.
(Késő este, Amber szobájában)
- Egy újgazdag tizenhét éves Olasz flegma macsó ficsúr, aki minden hétvégéjét autóversenyzéssel tölti, és abból leli örömét, ha minden újság róla ír. - meséltem barátnőmnek kiről is kell írnom.
- Édes istenem... - nézte nagy mosolyogva az újságot. - Dögös.
- És? - kaptam ki kezéből az újságot ráförmedve. - Flegma! Ficsúr! Macsó!
- És?! Dögös! - mosolygott tovább.
- Ezt már azt hiszem, mondtad. - szűkítettem össze szemeim.
- A srác holnap Londonba jön Olaszországból, és csak te leszel ott vele... Kettesben... - emelgette szemöldökeit.

- Kösz, hogy emlékeztetsz. Hát fúj! Milyen dolog ez? Csak egy interjú, ennyi. - voltam meg a vállam.
Semmi kedvem nem volt hozzá, de kellett az állásom.
Holnap találkozok vele, most megismerem a híres-neves Logan Goodwin-t.