2. rész ~ Találkozások

Soha ne ítélj első hallásra, mert ha nem ismersz valakit, és később rájössz, hogy pont ellenkezője a gondolataidnak, még el is bukhatsz...

(Másnap, délután 2 óra...)
Amberrel London egyik legnagyobb parkjában sétálgattunk. Ez évek óta a kedvenc helyünk, minden kedden és csütörtökön ide járunk suli után, pont, mint ma. A nap égető sugarai a fák miatt nem értek el minket, viszont a madarak kedves csicsergése annál inkább hallatszott. Leültünk egy padra, és magunk mellé tettük a nehéz táskáinkat, hiszen az iskolából jöttünk.
- Nem hiszem el, hogy nem vagy képes magaddal vinni. - rázta meg szőke barátnőm mérgesen a fejét.
- Vinnélek, de nem lehet, nem tehetem. - szomorú szemekkel néztem rá. - Sajnálom, nagyon sajnálom...
Magammal szerettem volna vinni, tudtam, hogy ez sokat jelent neki, de nem szabadott.
- Jól van... - felelte végül.
Látszott, hogy nem esett jól neki, arce piros volt, szeme pedig már nem szórt szikrákat, így kicsit megnyugodtam.
Mikor végre rám mosolygott, nagy kiabálásra lettünk figyelmesek, és oda siettünk.
- Mindenki tudja, hogy egy ribanc vagy, nem értem, mire a hiszti roham. - kiabált a férfi, az előtte álló nővel.
- Nem vagyok ribanc! Te húztad meg a fele iskolát. - vágott vissza a nő.

- Ja, nem vagy az. Azért voltál tíz perce az én ágyamba, tegnap reggel pedig Nete-ébe. - mosolyodott el a már ismerős hangú fiú.
Mikor megfordult, rájöttem. Ez Chris Harris, Amber unokatestvére, avagy az iskola nőfalója.
- Nate? - kissé meglepetten szólaltam meg, mire a nő, Chris, és Amber is rám nézett.
- Igen. - ravasz apró mosoly ült ki Chris szája sarkán. - Kis barátunk átvette a helyem, mondhatni... De nem is baj. Hölgyeim, ha megengedik...
Elsétált mellettem, de mosolya továbbra is maradt.
- Nate nem ilyen. Talán mostanában igen... De nem ennyire. - fogta meg szöszi a vállam.
Én bólintottam, majd elindultam a várva várt mai helyszínre.
Megérkeztem egy öt csillagos szállodába, ahol azon nyomban megkérdezték, kit keresek, és mi ügyben. Elmondtam, hogy fél háromkor találkozóm van Logan Goodwinnal, és hogy az újság ügyében. A kis riporteralanyom szobája a legfelső emeleten volt, és a lift egyből ott is dobott ki. Körülnéztem a nappalin, és nem hittem a szememnek. Csak egy villa már körülbelül annyiba kerülhetett, mint egy autó. Egy poharat akartam megnézni, mikor lépteket hallottam a lépcső felől, és megfordultam.
- Mr Goodwin. - szólaltam meg, de mondatomat nem tudtam folytatni.
A férfi egy helyes, elegáns alaknak tűnt. Mosolya elképesztő vidámságot sugárzott az emberbe, szemei pedig csak úgy csillogtak.
- Logan, csak Logan.És ön, Miss..? Nem tegeződhetnénk? - nevette el magát.
- De, persze. - mosolyodtam el. - Diana Black a nevem. - nyújtottam kezet, amit meg is rázott.
- Nem számítottam rá, hogy egy ilyen szép, és fiatal lányt küldenek. - mért végig szemeivel, amin én zavarba jöttem.
Látszott is, hogy fülig belevörösödtem .
- Üljünk le.
Egy darabig unalmas kérdéseket kellett neki feltennem, amin látszott, hogy nem csak én, de ő is unja.
- Miért versenyzel ilyen fiatalon? - tettem fel végre egy olyan kérdést, ami érdekelt, és ahogy láttam, ez már neki is tetszett.
- Mert szeretem. Nekem ez olyan, mint neked az újságírás. - mosolygott kedvesen.
- De ez veszélyes. - szűkítettem össze a szemeimet.
- És a tied nem? A toll kiveri a szemed, ha meg valakinek nem tetszik amit írsz róla, akkor pedig ő veri be a képed. - nevetett fel, amin pedig persze én is.
- Jogos. - bólintottam.
Aranyos volt, ahogy nevetett. Nem olyan ember, aki vissza fogja magát.
- És barátnőd van? - tettem félre a lapot, amire eddig jegyeztem fel a válaszait.
- Tudtam, hogy megkérdezed, már vártam. - nevetett tovább, és kicsit zavartan a hajába túrt. - A médiának azt mondom van, de amúgy meg nincs.
- Miért? - értetlenkedtem.
- Beatrix Parilla egy nagyon kedves gyerekkori barátom, de az apja minden áron azt akarja, hogy a lánya bekerüljön a legmagasabb társadalmi rétegbe, és így éri el. Velem. - felelte hosszasan.
- Hú, igazi love story. - bólogattam mosolyogva.
- Ugye? - tette karba kezeit, és hátra dőlt. - Neked? Van valakid?
- Volt, Nate. Szintén régi barát, nyáron lett vége. Azóta sem beszélünk. Megváltozott, nőfaló lett, azokat pedig nem igazán szeretem. - magyaráztam.
- Pedig értékes lány vagy, meg kell becsülni. - nézett mélyen a szemembe, én pedig elkaptam a tekintetemet, és az órára néztem.
- Mennem kell. - gyorsan felvettem a táskámat.
- Sajnos... - vont vállat. - De tessék, hogy emlékezz, kislány.
Átnyújtott egy nyalókát, majd egy cetlit.
- De te is emlékezz ám a legfiatalabb faggatódra. - elmosolyodtam, majd kisiettem.
Az utcán kibontottam a cetlit, és egy telefonszám volt rajta.
Szinte belepirultam, majd zsebre vágtam, de nem vettem észre, hogy eközben a szél kifújta onnan...
Nem is nagyképű macsó ficsúr... Egy kedves srác, és remélem, még találkozunk, Logan Goodwin...

********************************
Sziasztok!:)
Ez már a második rész... Remélem valamennyire azért elnyerte a tetszéseteket. Ez még nagyon az eleje, de mindennek kell lennie egy kezdetnek, nem igaz? ;) :)
Kérlek, amit gondoltok, vagy írjátok meg kommentbe (negatív és pozitív kritika egyaránt) vagy a bejegyzés alatt találtok egy szavazás, az csak egy kattintás.:) Remélem tetszik azért.
Köszönöm!♥
Dalma.